Escaflowne

Most is gondolkodtam valami kreatívabb címen, de egyszerűen nem találtam olyat, ami mindent magábafoglalna. Először valami hollywoodi filmelőzetes mintájára akartam kezdeni, hogy “Két férfi. Egymás ellenségei. Érdekeik ellentétesek… de múltjukban sötét titok lappang. …” Izé, ezt inkább hagyjuk! XD
Inkább csapjunk bele a hagymás, paprikás, paradicsomos ételbe!

Először is tisztázzuk, hogy miről is beszélünk! Az Escaflowne cím egy 26 részes sorozatot és egy ~100 perces movie-t takar. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz (ez egy kicsit túlzás, lásd később), ezért vizsgáljuk őket külön-külön. A történetről most nem írok, aki nem tudja miről van szó, az olvassa el az Anime Addicts-on az ismertetőt, vagy inkább zárja be ezt az oldalt, nézze meg az animét, aztán térjen vissza!

Escaflowne, a sorozat
Mikor megnéztem az első részt, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy végig akarom-e én ezt nézni. Elindítottam a második részt, és rájöttem, hogy életem egyik legnagyobb hibája lett volna, ha nem teszem. :P
A hetedik rész végéig az ember csak kapkodja a fejét. Egy igazi pörgős mecha-fantasyt látunk. A dolog itt vesz egy erős fordulatot, és egyik percről a másikra beleássuk magunkat a szereplők múltjába és a háttérben történő eseményekbe. Egyre jobban megismerjük a szereplőket, és lassan kezd körvonalazódni a történet lényege is. A nemtudomhanyadik rész után újabb őrült csavart vesz az anime, és elérkezünk az igazi apokalipszishez.
Az anime első, pusztán harcolós harmada nagyon nagyot ütött. Egyhuzamban néztem végig, és szentségeltem, hogy miért kell beköltözni a koliba. Úgy gondoltam, hogy végre ez az az anime, amit már olyan rég óta várok. Az igazi hentelős, bosszúállós, happy endes story. Mikor elkezdődött a háttértörténet kibontása, akkor kicsit koppantam, de még reménykedtem benne, hogy a vége jó lehet. Ez a rész tette ki az anime vastag, második harmadát. Azt nem mondanám, hogy csalódtam, de a kezdeti áááezkellnekem érzés kicsit kezdett halványulni. Aztán elérkeztünk a harmadik harmadhoz. Na, itt aztán teljesen felfordult minden. Történet szempontjából az egész cucc úgy, ahogy van visszasüllyedt egy nagyon erős közepes szintre.
De eddig csak a történetről beszéltem. Lássuk a karaktereket! Azt kell mondanom, hogy bár erős sablonokat vélek felfedezni, valahogy mégis zseniálisan sikerült kidolgozni a jellemeket. Nincs két egyforma szereplő (pedig van belőlük bőven!). Az kifejezetten tetszett, hogy nincsenek nagy jellemfordulások. Kivéve persze Folkent meg Dilandaut, de az előbbiről sejthető volt, hogy nem az, akinek az elején megismerjük, az utóbbi pedig nem önmagától személyisgéfordul.
A karakterekkel kapcsolatban egy dolog nem stimmel – és ezzel elérkeztünk a rajzok/animáció tárgyköréhez-, ez pedig a kinézetük. Kinoko írta, hogy a lánykák elég csúfra sikerültek. Nos, egyet kell értenem. ^^” Amennyire szépen sikerültek a hátterek meg a járművek, annyira rondák a szereplők. Azoktól a hegyes orroktól a falnak megyek. @_@ Összességében a rajzolás szép.
A zene olyan, amilyen. Van benne pár nekemnemtetszik dal (kezdve az opening/endinggel), viszont az a gregoriánra hajazó szám, amiben az Escaflowne szót ismételgetik, nagyon odabasz. Nagyon jó hangulatot teremt.

De a kérdés még mindig megválaszolatlan: Mitől is olyan jó akkor ez az anime?
Nos, attól, hogy a legkülönfélébb műfajokat ötvözi úgy, hogy zseniális dolog születik belőle. Én például nem szeretem ezt a hercegnős-lovagos-nagyonnyálas dolgot, de az Escában ez úgy jelenik meg, hogy egyáltalán nem zavart. Aztán ott van ez a jósolgatós izé, ami megint csak nem a kedvencem, viszont az anime egyik gerincét képezve zseniálisan illeszkedik bele az egészbe. A mechás-hentelős dolgokat csípem, nem is kellett csalódnom. A fantasy jelleg ugyan a vége felé kezd eltűnni, de az elején kapunk belőle annyit, hogy kitart az út során.
Summa summarum, must to see azért, mert garantáltan talál benne mindenki valami magának valót. A sok kis negatívum ellenére amiket megemlítettem, a végén egy szép kerek egész alakul ki.

Escaflowne, a movie
Nyugi, ez már nem lesz olyan hosszú. XPPP
Négy évvel járunk a sorozat megjelenése után. A készítők valami általam ismeretlen okból úgy döntöttek, hogy készítenek egy mozifilmet. Már írtam, hogy nem sok köze van a sorozathoz. Nos, az egész olyan alternatív újraelmesélés.
Alapból nem vagyok ellene az ilyemsinek, de szerintem jelen esetben jobban tették volna, ha inkább valami új animét készítenek, és hagyják az Escát nyugodni. A történet hasonló, viszont az idő kevés. A 26 rész talán egy picit sok volt, viszont ez a ~100 perc NAGYON kevés. Odadobálják ugyan a nézőnek az információkat, de nem tudom, hogy mennyit értettem volna belőle, ha nem nézem meg előtte a sorozatot. Ebből a szempontból a film rossz.
A karakterek ugyanazok, viszont sokan más szerepet kaptak, és a főbb szerepek is változtak egy kicsit. Gyakorlatilag Van, Folken és Hitomi karakterein kívül senki sincs kidolgozva. Újabb melléfogás.
A zene gyakorlatilag ugyanaz, mint a sorozatban. Ahogy már írtam, összességében nem rossz, bár a romantikuskodós lányoknak valószínűleg jobban bejön.
Az animáció a négy évnek megfelelően javult, de a sorozatban is jó volt, szóval ez semleges. Viszont elérkeztünk a film egyetlen pozitívumához: A lányok mérföldekkel szebben néznek ki! Alapvetően minden karakter szebben van megrajzolva, de a sorozatban rondácska lányoknál látszik legjobban a különbség.
Azt kell mondanom, hogy végül is nem annyira rossz a film, de ha valaki nem nézi meg, akkor se marad le semmiről. ^^”

Huhh, remélem, nem hagytam ki semmit…

A végére még annyit, hogy kicsit kezd elegem lenni az ilyen túlcsavargált, semmisemaz amineklátszik, majdavégén nagyapokalipszis animékből. Asszem kicsit átállok a könnyedebb műfajokra. ^^”