Digimon Tamers

…vagyis a Digimon franchise 3. szériája, és a hozzá kapcsolódó 2 movie.

Tegnap reggel véget ért a sorozat az RTL Klubbon, és valami hatalmas csoda folytán hirtelen lett még 3 seed, így a két napja csak vánszorgó movie-k egyszerre csak ott pihentek a vinyómon.
(Az érthetőség kedvéért a magyar változatban használt neveket fogom én is használni.)
Lássuk, mit is tudnak a Szelídítők!

Legelőször meg kell jegyezni, hogy a harmadik sorozat nem az első kettő folytatása. A történet és a szereplők teljesen újak.
A történet nagyvonalakban:
A jelenkori események előtt két-három évtizeddel, néhány tudós kifejlesztette a mai digivilág elődjét. Napjainkra a digivilág hatalmas változásokon ment keresztül, és a digimonok szert tettek a digivolúció képességére.
A való világban a gyerekek között népszerű játék a digikártyákkal való csatározás. Azonban egyik napról a másikra igazi digimonok tűnnek fel, felborítva ezzel a két világ közötti egyensúlyt. Néhányuk társakat keres magának az emberek között, mások már a pusztítás előszelét hozzák. Azok a gyerekek, akik digimon társra találtak (a szelídítők), harcolnak a rossz ellen, de végül elbuknak, és a digivilágba kell menniük. Miután visszatértek, olyan ellenség jelenik meg, ami egyaránt veszélyes az emberekre és a digimonokra is.

A The Adventurers’ Battle movie (összességében az 5. Digimon movie) a sorozat elején játszódik. A digivolúciós képességek még kezdetlegesek. Nem sok kapcsolata van a sorozattal. A fő szálból teljesen kimarad, viszont nem érthető a sorozat nélkül.

A The Runaway Digimon Express (a 6. movie) a sorozat vége után fél évvel játszódik. A kapcsolat nem szűnt meg, és a digimonok visszatértek a való világba. Egy digimon elszabadul, és elég nagy zűrt okoz.

Az első két sorozathoz képest a Tamers sokkal komolyabb és komorabb. Szó sincs már az csontig lerágott bátorságról meg barátságról meg szeretetről. Az egész sokkal élethűbb. (Ne tessék felreérteni!) A karakterek sokkal összetettebbek, és igen erős személyiségváltozáson mennek keresztül. Az informatika alapjai is komolyabban jelennek meg. A hamradik sorozat egy hatalmas lépést tett a gyerekmeséktől a komoly, filozófiai művek irányába. NEM, még nem ért oda, de nagyon jó úton halad.

Hatalmas különbség van a digivilágban, mint rendszerben. Egyrészt itt nem csak a digimonok lakják, másrészt konkrétan az ember hozta létre (nem csak úgy lett), és az ember kezei közül csúszik ki az irányítása.

A történet után jöjjön egy kis csomagolás!
Az animáció pont annyival lett jobb, mint amennyit a technika egy év alatt fejlődött. Nem kiemelkedő, de egyáltalán nem csúnya. A 3D effektek a digiváltozások során sokkal szebbek lettek (már nem annyira műanyag), és a háttér is szebb lett kicsit.
Az első movie grafikája elég gány. Ahhoz képest, hogy a movie-k azért kicsit szebbek szoktak lenni a sorozatnál, ez inkább egy kicsit csúnyább (műanyag repülő >_>).
Cserébe a második movie gyönyörű! A színek élénkebbek, a kontúrok picit vastagabbak, és a 3D is jó lett. Tényleg nagyon szép az egész.
Az egész sorozatra jellemző a hatáskeltés. Sokszor erősek a kontrasztok, sokszor direkt kevés színt használnak. Néha a kép többet éreztet, mint a szöveg.

A zene szerintem kiváló. Aláfestésnek is jó, és külön hallgatásra is. Az opening és a mátrix evolúciós háttérzene a személyes kedvencem. ^_^
A hangok igen kellemesek, és azt kell mondanom, hogy a magyarok se nagyon lőttek mellé. Takato hangja lett ratyi, meg hát Renamonnak búgó NŐI hangja van (olyan gonoszos ^_^), de hát…
A fordítás pár helyen következetlen, de magyar szinten hallottunk már ennél sokkal rosszabbat is. Összességében jó erős közepes. Az első két évadhoz képest minimum nagyságrendekkel jobb…
Arról ugye nem is beszélve, hogy a teljes, vágatlan verziót láthattuk a Tv-ben!!!

Eddig tartott a tényszerű rész, most pedig jöjjön a szubjektivitás!
A Digimon Tamers jó, mert:
Komoly filozófiai szálakat vesz fel. A szereplők jelleme hatalmasat fordul. A kezdetben teljesen antiszoc Rika egy szerethető lánnyá változik. Takato kezdetben teljesen hebehurgya, a történet végére olyan emberré válik, akire támaszkodhatnak a társai. Jen teljesen magába fordul Leomon halála után, de a végén mégis képes megbocsájtani. Persze, ez nagyon happy end szagú, de mikor az ember látja, ahogy Jen teljesen kifordul magából, nem nagyon érzi úgy, hogy ennek jó vége lesz. A karakterek pillanatnyi állapotát jól megtámogatták a grafikával, és ez így együtt nagyon hatásos.
Komolyan foglalkoznak az informatikával és annak a jövőre kifejtett hatásával. Ha jobban megfigyeljük, egy utópisztikus képet vetítenek elénk.
Azt pl. tudtátok, hogy a D-Reaper valójában a Morris computer worm-öt szimbolizálja? Nem, mi? Én se! :P De a Wiki még mindig csodákra képes.
Többek között megtudtam, hogy Chiaki J. Konaka, a forgatókönyvíró olyan munkákon dolgozott még, mint a Lain, vagy a Texhnolyze, csak hogy a témába vágó animéket említsem.
Ezen kívül ő írta azt a történetet, ami alapjául szolgált a sorozatnak.

A Digimon Tamers nem jó, mert:
Alapból a fiatal korosztálynak készült, és a külsőségeiben nem is akar ennél több lenni. A részeket még mindig a látványos átalakulások köré építik, mint az összes ilyen merchandise cuccban. A főellenség még mindig egy alaktalan nagy trutymó. A szereplők átlag életkora közelebb van a nullához mint a húszhoz. Ránézésre az egész nem több, mint bármelyik tucatcucc, ami reggelente a TV-ben megy gyerekmese címszóval.

Akkor most jó, vagy nem?
Igen, JÓ!
Ha az ember figyelmen kívül tudja hagyni a csomagolást, és jobban odafigyel azokra a dolgokra, amik a háttérben bújnak meg, akkor igazán elgondolkodtató és komoly dolgokra bukkanhat.
Ha kivágnánk Jen legelborultabb jeleneteit, és megmutatnánk egy olyan embernek, aki nem látta a Tamerst, simán rávágná, hogy ez valami Lain szintű pszichothrillerből való.
Ha félretesszük az előítéleteket, hogy “pfujj, Digimon!”, és eltekintünk attól a ténytől, hogy ez mégis csak egy kicsiknek szánt mű, akkor nem fogunk csalódni.

Lehet, hogy én viszem kicsit túlzásba ezt a dolgot, de nekem nagyon tetszett az, hogy újra és újra meglepődtem olyan dolgokon, amiknek semmi keresnivalója nem lenne egy ilyen animében. Ha ezt a történetet nem Digimonként adják el, hanem eleve komolyabban veszik, akkor most egy közkedvelt és elismert művel több lenne.

Nálam 9/10.