Akira – m1

Nos, tegnap megnéztem az m1-gyen az Akirát, végre magyar szinkronnal. Jól tettem, ugyanis teljesen más élmény volt, mint 4 évvel ezelőtt. Akkoriban még túl fiatal voltam, és nem voltam eléggé jártas a scifi-ben. (Persze most se tudok túl sokat, de azért nagyságrendekkel többet, mint akkor. :P)
Na lássuk, mit hozott az éjszaka! :D

Először is a fene egye meg, hogy éjfélkor kezdődött. Nagyon mérges voltam, hogy ezt miért ilyenkor kell, de aztán rájöttem, hogy az m1-gyen alapból ilyenkor van minden film, meg különben is fogjam be a számat, és örüljek, hogy egyáltalán vetítik…

A szinkron nem volt rossz, bár a japánra már nem emlékszek. Az az egy dolog zavart, (bár ez mostanában mindig feltűnik), hogy állandóan ugyanazokat a jellegzetes hangokat hallom. Nem csak animéknél, úgy általában. Mondjuk ezen is hamar túltettem magam, mert ugye az mégse lehet, hogy minden egyes színésznek más magyar hangja legyen. XD

Nade, térjünk rá a lényegre, lássuk mit is tud ez az Akira!
Ami legelőször szembetűnik az az, hogy egy animációs remekműről van szó! Már az első képek alatt rájön az ember, hogy itt bizony tátva lesz a szája végig. A hátterek csodálatosak, az emberek és a mozgó járművek pedig nem ütnek el nagyon a környezetüktől.
Ez volt ‘88-ban. Most ugorjunk 20 évet!
Hát azt kell mondanom, hogy ez az animáció bizony még manapság is igen csak tetszetős. Persze első pillantásra látszik rajta, hogy nem most készült, de manapság is születnek animék ennél lényegesen gyengébb animációval.
És akkor most a személyes véleményem:
Alapvetően szeretem az ilyen retro dolgokat, de ez pont nem tetszik annyira. Főleg a karakterdesign miatt húztam kicsit a számat. Ha már Akira, akkor inkább a manga rajzai. Bár van egy olyan érzésem, hogy egy átlag embernek az meg csúnyának tűnhet. Na mindegy, ez már az én egyéni ízlés(ficam)om. ^^”

Mint már írtam, teljesen más élményt nyújtott a film most, mint 4 éve. Az egri anime klubnak köszönhetően, akkoriban kezdtem el intenzívebben animéket nézni, és hát az Akira volt az egyik legelső komolyabb mű, amit láttam. Persze a net azt ontotta, hogy ha anime, akkor GitS meg Akira, és hogy ezek a legjobb animék a világon, és hát ki vagyok én, hogy ellent mondjak a sok, nálam okosabb embernek. Ezt gondoltam akkor, de miután megnéztem, valahogy nem voltam úgy földhözvágva. Tetszett, de nem volt több, mint egy jó film. Nem sokkal később belenéztem mégegyszer, de nem néztem végig rendesen.
Nálam az Akira valahogy sose került be a legjobbak közé. Soha senkinek nem mondtam, hogy rossz, de igazából nem rajongtam érte. Olyan semleges volt. Most, hogy újra megnéztem, rájöttem, hogy mennyi dologra nem figyeltem fel, és hogy eddig nem is értettem az egészet. Rájöttem, hogy nem csak arról szól, hogy most Tetsuo romba dönti-e a világot vagy nem. A nagy apokalipszis máz alatt megint csak egyszerű emberi érzések bújnak meg.

A mélyebb gondolatokba nem megyek bele, mert most nem nagyon fog az agyam.
Aki egy jó filmet akar látni (függetlenül attól, hogy animációs vagy élőszereplős), vagy szereti a jó scifiket, vagy a cyberpunkért rajong, esetleg a retro látványért, az mindenképpen nézze meg, mert nem fog csalódni.

10/10