Terepgyakorlat – Bsc edition

Ha már beígértem…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 120 biológus, akik hosszú útra indultak, hogy megismerkedjenek a táj szépségeivel. Ha ez most egy mese lenne, akkor így írnám tovább, de nem az, és nincs kedvem így írni tovább. XD
Na lássuk, mi történt velünk a múlt héten!

Igazából egy kicsit még vissza kell repülnünk az időben. Kezdjük a félév elején, amikor meghírdették a terepgyakot az ETR-ben. 30 főre… Aztán 60 főre… És így tovább, végül sikerült eljutni a 120 fős keretig. Már csak az a baj, hogy ~160an vagyunk az évfolyamon. XD
Ezen végül is túltettem magam, főleg, hogy nekem sikerült felíratkoznom.

A félév során volt egy (egyébként szakdogás és Msc-s) tájékoztató, ahol elmondták, hogy a terepgyak pünkösd hétfő után lesz, és 4 napig tart. 3 hónap alatt ez volt az egyetlen infó, amit kaptunk. Aztán kiderült, hogy egy héttel korábban lesz, de oda se neki, 4 nap, az a lényeg.
A suliban egy halom papír volt kitéve, hogy kinek mi a program. Csak nekünk nem volt semilyen tájékoztatás… NC.
Végül is hétfőn fél hétre mindenki gyűlt a kémia épület előtti parkolóban, és 7 helyett 8-kor (negyed kilenc…) már indult is a busz.
Egy valamit le kell szögezni: ez nem olyan ottalvós dolog volt. Minden nap buszoztunk oda-vissza. Ettől Bsc edition. XD

Szóval, elindultunk. Hogy hová? Na ezt senki se tudta. XD Mentünk, és egyszer csak a Tokaj környéki hegyekben találtuk magunkat. Picit borongós volt az időjárás, ezért bakancs + kabát/esőkabát a táskában. Felmásztunk a Nagy Kopasz déli oldalán majdnem a csúcsra azért, hogy aztán ~20 gazt mutassanak nekünk… A bakancs persze a 3. lépésnél feltörte a sarkam, szóval a légszomjon kívül még a lában is rohadtul fájt. >_> Többen is küszködtek hasonló problémákkal. Volt, aki elesett, volt akit megcsípett valami szar… Nem volt mérges mindenki, ááá…
A hegyoldalban ugyan csepergett egy kicsit az eső, de az csak arra volt elég, hogy az ember elkenje a tintát a füzetében. Na, azért olyan nincs, hogy legalább egyszer ne ázzunk meg. Gyorsan el is mentünk egy másik helyre, amiről fogalmam sincs, hogy hol volt, mert aludtam a buszon. ^^” Az a lényeg, hogy valami erdőben volt egy patak, és ott is néztünk gazokat. Ahogy annak lenni kell, le is szakadt az eső. Az egyik tanár mókázva kijelentette, hogy még pár percig álldogálunk itt, aztán lehet visszamenni a buszba… >__> Nembaj, gyorsan végeztünk, és megálltunk egy órára a kilenclyukú hídnál. Ettem 5 gombóc fagyit. :3
Jah, azt kifelejtettem, hogy a Hortobágy tele van kamillával. Mégis csak biológus vagyok, meg kiskoromban néztem a MacGuyvert 8), ezért szedtem egy zacskóval, és este jól megfőztem, és azzal borogattam a hüvelykujjnyi sebeket a sarkaimon.
Hamar hazaértünk, és délután olyan jót chateltem Terikával meg Narival, hogy nahát. :3 Nagyon hiányzott már, főleg, hogy otthon beszart a netem.

Szerdán jött a Nyírség. Illetve mi mentünk a Nyírségbe. Tök jó volt, már járni is tudtam (mint a csípőficamosok, de azért jajjgatás nélkül haladtam előre XD), és a tanárok is mondták, hogy nem megyünk sárba, úgyhogy jó lesz a sportcipő is. Egész jó volt a nap. Mentünk a Tiszához is, meg fagyiztunk is, meg templomot is néztünk (értitek, terepgyakon…), meg viszonylag hamar haza is értünk. Eső ugyan nem volt, de voltak helyette kabócák. Az a lényeg, hogy a tajtékos kabócák habfészket csinálnak, ami idővel elfolyósodik és enged a gravitációnak -> lepotyog a fákról, mintha esne az eső. Csupa kabócaszar lett a fejünk. XD
A nap mélypontja az volt, hogy este bealudtam az Alias előtt… :S

Utolsó nap! Reszkess kelet-Magyarország!!! Egyetlen helyre mentünk, a Román határ mellé. A tanárok eligazítottak, hogy ha sikerülne áttévedni a több méter széles határszántáson, és összefutnánk egy román határőrrel, akkor praktikus mondat a “Ne lőjj!” románul. Ha véletlenül élve eljutnánk egy lakott településig, akkor pedig a “Mennyibe kerül a sör?” a hasznos kérdés. Figyelmeztettek, hogy ne keverjük össze. XD
Na, azért valami tudományt is vittünk a napba, úgyhogy gyalogoltunk vagy 5 kilómétert olyan terepen, ahol a derékig érő szúrós/vágós gaz és a cuppogás sár váltogatták egymást. Na’on jó volt…
Egy tisztáson leültünk, és megírtuk életünk első NyH-ját, vagyis nyílthelyi dolgozatát. Az NyH abból állt, hogy 4 területről 4-4 nyövény latin nevét le kellett írni. Legyen ön is milliomos mintára 3 segítségünk volt: a saját jegyzetünk, más lefénymásolt jegyzete és mindenki más, aki a közelünkben ült. Nagyon sok értelme volt, mondhatom… Nembaj, ha 1 kreditért szenvedtünk 4 napot, legalább könnyű legyen. XD

Végül is nem volt vészes a dolog a sarkamat leszámítva, de szerdától már egész jól tudtam gyalogolni, hála a kamillás borogatásnak. 8)
Nem volt vészes, de értelme se sok volt. Napi 2-4 óra oda-vissza buszozás, hegymászás, megázás, sárbanmászás és kullancsetetés azért, hogy állomásonként 10-20 gazt mutassanak… Valahogy nekem (és még sokaknak) nem stimmelt a befektetett pénz/energia és a szerzett tudás/tapasztalat aránya.
Na mindegy, túl vagyunk rajta, az a lényeg. Hülyültünk egy csomót (buszon osztálykirándulás feeling XD), láttunk szép tájakat/élőlényeket és lefotóztam Dia SpongyaBob-os gumicsizmáját XD. Imi péntek reggel kijelentette, hogy ha hazamegy, telepakolja a WC-t növényekkel, mert ő kulturált körülmények között már nem tud… XD
Jah igen, péntek reggel! Péntek reggel ZH-t írtunk élőlényismeretből. -_- A legnagyobb LOL az volt a dologban, hogy doktori védés volt a teremben, ezért 30 perc alatt le kellett zavarni a ZH-t, ezért tök könnyű volt. Én meg 40!!! percet tanultam rá… T_T

Na, köbö ennyi volt a terepgyakorlat. :)