A nap, amikor shinigami lettem
Cool, feelinges, hatásvadász cím? :3
Még valamikor január végén úgy éreztem, hogy nekem most valami nagyonhosszú, nagyonfightolós animét kell néznem. Látvány kellet, poénok, vér és vagy 1800 rész. Amolyan animált, hétvégi barátokköszt, amivel el tudom tölteni a szabadidőm egy részét.
“Jó’van má’, mit magyarázod körbe? Shounen-fightot akartá’ nézni, oszt’ kész!”
Jah. XD
4 másodpercnyi gondolkozás után elhatároztam, hogy bevállalom a Blícst. Nárútó kiesett, mert attól hányok, a Vánpísz meg krvhosszú már most is. Végül is három és fél hónap alatt sikerült beérnem a japikat, és nem bántam meg. Tény, hogy január óta nem néztem más animét, mert nem volt rá időm, de hát ez van. A műfaj áldozatokat követel. XD
Na, lássuk, mit is gondolok korunk egyik legnépszerűbb animéjéről. Ismétlen, animéjéről, ugyanis a mangából egy sort se olvastam. Előre szólok, hogy nem lesz csupa cukormáz a folytatás, és a Dragon Ballal való összehasonlítás is kikerülhetetlen, szóval a HC Blícstardok csak saját felelősségükre olvassanak tovább! :P
Alaptörténet: Kipipálva. Ennél több nem kell egy shounen-fightba.
A történet alakulása: Eddig nem rossz, csak ne legyen belőle Naraku-szindróma. Értsd: a főgonosz csak nem akar megdögleni a krvanyját…
Történetvezetés: Pocsék. Ha új szál kezdődik, akkor gyorsan megkapunk szinte minden lényeges információt, aztán meg sokáig semmi. Persze ez a műfaj nem erről szól, de jobb lenne, ha a “csak mennek” részekben is lenne valami érdekes.
Fillerek: Miért? Miért kell ENNYI? Az eddigi részek kb. 1/3-a filler volt. Megy a harc ezerrel, erre beraknak valami bruhahahás marhaságot. >_< Ha ennyire mulya a mangaka, hogy nem tud haladni, akkor segítsenek neki, vagy mit tudom én, de mostantól akkor az lesz, hogy egy évad story, aztán egy évad filler? …
Szereplők: Megvan mind a 6500. (Rájöttem, hogy azért nincsenek shounen-fight live action-ök, mert nincs annyi színész a világon, mint ahány szereplő lenne…)
Főszereplő: Nagyjából okés. A sok rinyázást meg lelkizést kihagynám, mert úgy coolosabb, de végül is elmegy. Meg azért egy 34 kiló izmot felkaphatna magára. Nem nézett ez kiskorában Dragon Ballt?
Főgonosz: Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Darkosbishi…
Jó mellékszereplők: Tökéletes. Van köztük mindenféle: fiúknak kedvenc, lányoknak kedvenc, bishi, vérengzős, darkos, coolos, rosszaktól átállt, titokzatos, kiscsoki, nagycsoki, kerekcsoki, szögletescsoki, lyukascsoki… @_@
Gonosz mellékszereplők: Hogy ezekből mennyivel kevesebb van?! O_o Végül is ezek is teljesen rendben vannak. Szépen fröccsen a vérük. *_*
Idegesítő mellékszereplők: Amikor Kon megjelent, akkor nyeltem egy nagyot, és oké, minden animébe kell valami ilyen. A másik három módosított lelket viszont egyenesen utálom. A bruhahás fickótól meg agygörcsöt kapok. Nem tudom, minek kell ilyen szarokkal telerakni, de leszokhatnának erről. Jah, és Nel RULZ! 8)
Jellemfejlődés: Hát, azt leszámítva, hogy Orihime egyre butább lesz, végül is nem nagyon van. Bár ez szintén nem tartozik a műfaj követelményei közé.
Harcok: Jó sok van belőlük, ez tény, de elég vegyesek. Van pár összecsapás, ami kifejezetten odabasz, de sokszor csak ásítozok. A Dragon Ball-on szocializálódtam, nekem ennél több kell. Túl sok a trükkös kard, és kevés az igazi test-test elleni csata. Ichigo vs. Kenpachi RULZ! :3
Átváltozások: Elég kevés van. Még a legütősebb (Ichigo hollow-vá alakulása) is elég gyengus.
Poénok: Néha olyankor is bedobnak valami hülyeséget, amikor nem kéne. Ettől függetlenül kifejezetten jók. A Bleach egy vicces anime. Nem tudom, hogy nő hogy tud olyan hangot kiadni, de amikor Rukia mély hangon szólal meg, akkor sírvaröhögök.
Megható jelenetek: A sírós-visszaemlékezős jelenetek kihagyhatatlanok, de én jobban szeretem, ha egy gonosz szereplő muhaházva mondja el. :D Ettől függetlenül elég hatásosak.
Animáció: Összességében nem rossz. Az SD jelenetek hatásosak, a harcok látványosak. DE! Néha vannak pofátlanul csúnya képsorok. A hátterek sokszor csak úgy oda vannak firkálva, és néha a szereplők is úgy néznek ki, mintha a óvodások rajzolták volna… Értem én, hogy 2600 rész alatt spórolni kell az animáción, de azért egy határ alá nem kéne lemenni. >_>
Zene: Teljesen rendben van. Az OP/END-ek közül nem sok tetszik, de az aláfestések nagyon jók.
Seiyuuk: Na ebben végképp nem vagyok otthon, de néhány szereplőnek kifejezetten tetszik a hangja. Rukia és Matsumoto beszédén sírva nevetek.
Kedvenc jók: Kenpachi, Yachiru, Ikkaku és Matsumoto (a vadállat, az überkawaii, a másik vadállat meg a nagymellű XD)
Kedvenc rosszak: Ichimaru Gin (az a vigyor… *_*)
Kedvenc egyéb: Nel (no comment XD)
Arra a megállapításra jutottam, hogy a Bleach jóval elmarad a Dragon Ball-tól, mert nagyon meg akar felelni a mai kor követelményeinek. Túl sok a bishi meg a nyáladzás.
Nagy feketepont a harcok milyensége miatt, és nagy pirospont a poénok miatt.
Igazából azt a monitorból áradó energiát nem találom a Bleachben, ami annyira jellemző volt a Dragon Ball-ban. Amikor Songoku először SSJ-né alakult, vagy mikor Majin Vegita a sziklához szögezte…
Végül is a Bleach teljesen megfelel a műfaj szabályainak. Éppen ezért utálom és szeretem annyira.
Soha nem leszek HC Blícstard, de az tuti, hogy ezen túl is nézni fogom.
2008 május 20, Kedd at 23:46
“Jellemfejlődés: Hát, azt leszámítva, hogy Orihime egyre butább lesz, végül is nem nagyon van.”
LOL. :D
BTW, összességében egyetértek veled, bár én akkor hagytam fel a nézésével, amikor jöttek az Arrancarok, ők már nagyon nem tetszettek, szóval nekem szándékomban sem áll folytatni. :P
Ennek a legfőbb oka pedig az, hogy Ichigo, Orihime, Renji, és Chad iszonyatosan irritálnak.XD
2008 május 21, Szerda at 09:35
Nyah végig olvastam a teljes postot, pedig ott volt a figyelmeztetés a HC Blícstárd-ok számára :D; Szal teljesen korrektül összeszedted az anime hibáit. Respect ^^ Én is leginkább ezen tényezőktől akadtam néha-néha ki még anno. Ettől függetlenül az anime továbbra is előkelő helyen marad köreimben :D; Igazából három dolog volt, ami tetszett a Blícsben, de azok nagyon: A hangulat, a karakterek (nem mind persze :P ) és a fájtok. Szal a fillerektől, a Don Kanonjiktól és a jellemfejlődéstől Én is a falnak megyek, de ezek olyan dolgok, amit még a Bleach esetében lenyelek és megbocsájtok, de a Naruto-nál, vagy bármi másnál már nem. Amúgy a Naruto suxx. Amióta a Shippuuden nevű agyleszívás megy, már nem igazán érdekel a dolog… Így elszúrni valamit… -_-.
Btw, örvendetes dolog, hogy egy újabb fővel gyarapodott a Blícstárdok száma xDDD
2008 május 21, Szerda at 10:53
És nem is azokat a hibákat utálom benne annyira, hanem azt, hogy azok ellenére is tetszik. >_>
Amúgy kifelejtettem a postból, de akkor vertem még a fejem a falba, mikor ilyen doujinshi fillerek voltak. Mikor Toshiro focizott, Yumichika tortát sütött, Kon mászkált a kiscsajjal… Mintha azt mondta volna a mangaka, hogy gyerekek, én most elmegyek egy hónapra szabira, valaki folytassa addig helyettem… XD
2008 május 21, Szerda at 12:13
Nagyjából én is osztom Manci véleményét, bár én nem bírtam ennyi részt megnézni belőle XD Hiányzik belőle valami plusz ami továbbhajt és a monitor elé szegez. Mert oké, a TV-ben elnézegeti az ember (én mondjuk inkább csak nézném ha a munkám mellett ráérnék), de amúgy… hát engem nem sikerült meggyőznie, hogy ez márpedig kihagyhatatlan :D
A sorozat legnagyobb erőssége meg a szereplők, ebbe szinte totál felülmúlhatatlan a maga kategóriájában. Ja és Kenpachi rulz! B)
2008 május 22, Csütörtök at 16:11
No. Én se láttam belőle ennyi részt. Nagyjából egyetértek azzal, amit írtál, csak olyan dolgokban más a véleményem, ahol az ízlés számít. Pl. nekem nagyon bejöttek az op-ok, ed-ek, már hónapok óta nem néztem a sorozatot, de még mindig hallgattam mp3-on az Asterisk-et meg a Thank Yout. Meg szereplők is mások voltak szimpik.
Történetvezetés tényleg gyengécske, de én a poén részeket kifejezetten élvezem. Mármint ha 10 rész akció után kapunk egy rész ökörködést, vagy még jobb, ha egy részen belül van 15 perc action és 5 perc hülyülés. Vagy komoly harcok között valami beteg poén. Na, érted. :P A fillereknél feladtam. Mikor visszajönnek a Soul Societyből, nekem vége a sztorinak. Eleve halál felesleges a folytatás (tudom, nem felesleges, sikeres sorozatot nem hagyunk abba, stb., de a korábban felvezetett sztori szerint ott vége kellett volna lennie a történetnek), de ha még folytatják is, tegyenek már úgy, mintha zavarná őket, hogy a főgonoszok meglógtak! Az a három új módosított lélek verte ki nálam a biztosítékot. Ők tehetnek róla, hogy nem néztem tovább.
Mikor beszélgettem SB-vel, és említette Hichigót (?), kifejezetten örültem, hogy nem tudom, kiről van szó. :)
Az egyik legjobb a sorozatban az eszméletlen sok szereplő, és hogy mindegyik érdekes valamilyen szinten. (Szvsz Ichigo a legsablonosabb, de a shounen fight főszereplőket soha nem is az összetett személyiségük miatt szeretjük. Lásd Yusuke.) Először azt is hittem, hogy nő a mangaka, mert pasi nem tudna ennyi bishit kitalálni. Bár a nagymellű csajszik elbizonytalanítottak… Már épp kezdtek volna kialakulni a kedvenc szereplőim, mikor lemondtam az egészről.
Fura, mert az említett pontig tökre érdekelt az egész, és kifejezetten haladtam a blícstardság felé, aztán olyan szinten elvette a kedvem, hogy már a mangát se bírtam tovább olvasni egy kötetnél. Pedig az annyival jobb az animénél, hogy a karakterek sokkal szebbek. Viszont annyival rosszabb, hogy nincs zene meg hangok…
A modernizálással kapcsolatban: kifejezetten pozitív, hogy új akar lenni. Az egésznek a hangulata, a zenék, az első opening világa (*___*), a ruhák, minden nagyon új. Ilyenkor nagyon örülnék, ha vagy 5 évvel fiatalabb lennék, és akkor biztosan oda meg vissza lennék tőle. Annak idején a Dragon Ball is nagyon új volt a kínai mondavilágba ágyazott sci-fi elemekkel, most meg a japán shinigami világba vittek egy modernebb irányt. Ez pl. kifejezetten jó irány. A fillerek nem. De ha 5 (vagy mondjuk 8) évvel fiatalabb lennék, és lenne időm minden este nézni a TV-ben, még azok se izgatnának. Annó a Sailor Moont se azért imádtam, mert baromi jó volt a sztori.
2008 május 22, Csütörtök at 17:30
Huuuhhhh, Annie szokás szerint durva hosszú vagy. XD
Na lássuk:
OP/END: Azért van pár, ami nekem is tetszik, bár azért annyira egyik se, hogy csak úgy külön hallgassam.
A poénokkal kapcsolatban szerintem egyetértünk.
A Hollow Ichigós részt még gondold meg egyszer. Olyan kis cukkerfülcsi azzal a maszkkal a fején. XD
Egyébként ebből a hollow-vá változós dologból sok mindent ki lehetne hozni, csak nem 120 rész alatt kéne. Bár a kedvenc fordulatom most Sado hollow-sodása. 8)
2008 május 22, Csütörtök at 18:37
Bocs. :P Ritkán írok, de akkor sokat. Azért te is rendesen felkészültél a témára. Én nem néznék végig egy ilyen sorozatot, csak hogy jól megmondhassam a véleményem.
Ichigo a maszkkal meg erősen emlékeztet az operaház fantomjára. :P
2008 május 22, Csütörtök at 19:11
Azért néztem meg, mert tetszik. Ha nem tetszene, akkor 10 rész után simán lefikáztam volna. :P
Az Operaház fantomját meg ne keverjük már bele egy ilyen kultúrtémába! XD
2008 május 23, Péntek at 08:29
“Mikor Toshiro focizott, Yumichika tortát sütött, Kon mászkált a kiscsajjal…”
Az ilyen részek csinálnak a fanokból emot.
2008 május 23, Péntek at 11:19
“Mikor Toshiro focizott, Yumichika tortát sütött, Kon mászkált a kiscsajjal…”
“Az ilyen részek csinálnak a fanokból emot.”
Belőlem meg komplett hülyét, hogy képes voltam azt a 4-5 részt megnézni… mármint végigszenvedni xD
Amúgy mostmár komolyan kezd tudatosulni bennem, hogy Kubo papa egy perverz arc. :D Elég csak egy-két női karakter öltözetére, Matsumoto “minden részben növekedik a mellem mérete”-re, vagy Halibel-re gondolni xD; Komolyan mondom, hogy a mangájában éli ki azokat a vágyait, amiket a való életben nem kapott meg xDDDD
2008 június 19, Csütörtök at 04:04
Somehow i missed the point. Probably lost in translation :) Anyway … nice blog to visit.
cheers, Harbor.