Halo-halo Shinigami-sama~!

Mintegy három hónapja ért véget a Soul Eater anime. Mikor kijöttek az első részek, belenéztem, de aztán valahogy elfelejtettem folytatni. Az elmúlt hetekben viszont megnéztem egyben.

Szerintem sokan gondoltak már arra, hogy milyen lenne egy Harry Potter anime. Nos, itt valami ilyesmiről van szó. A recept: Fogj egy különleges iskolát, adj hozzá különleges tanulókat, még különlegesebb fegyvereket, egy ősi, iskolához kötődő, félelmetes ellenséget, és kész a jó kis szórakozás! Ha valami egészen különlegeset akarsz, akkor készíts valami egészen különleges képi világot, az alkotót meg itasd le a sárga földig, hogy még vicces is legyen!

A Soul Eater manga Okubo Atsushi agyából és tollából származik. 2003 óta fut, és jelenleg a 14. kötetnél tart. Az anime 2008 tavaszától 2009 tavaszáig futott. Ahogy a régebbi FMA esetében is, az anime egy ideig követi a manga történéseit, majd attól többé-kevésbé eltérve, egy alternatív befejezéssel lezárja a történetet.
A rendező, Igarashi Takuya egy egészen jó sorozatot alkotott a népszerű mangából.

A történet központjában egy speciális iskola legjobb tanulói és tanárai állnak. Az iskolát, a Shibusent maga a Shinigami hozta létre, hogy kiváló harcosokat és fegyvereket képezzen a gonosz, a kishinek elleni harcra. Itt meg is állunk, ugyanis több dolgot is meg kell magyarázni.
Egyrészt az alkotó nem szarozott, ő megalkotta a shinigamit, Shinigami-samát. Egy shinigami van és kész, ráadásul még a neve is Shinigami. Najó, a fia is shinigami, de neki már valamivel kreatívabb neve van: Death the Kid. XD
Másrészt a Shibusen nem egy vérfürdőtábor, a diákok és fegyvereik rendesen tanórákra járnak, és képzik magukat. Jah igen, a fegyverek. Ők ugyanis ugyanolyan emberek, mint a mestereik, csak éppen valamilyen kaszává, karddá, puskává, egyébbé tudnak átalakulni, hogy a mesterük segítségére legyenek.
Fú, ez már durva. De ott vannak még a boszorkányok, meg a gólemek, aztán van egy zombink is, meg Franken Stein, illetve maga Excalibur, a legendás kard. Bolondok!

Nem, nem őrültem meg, csak próbálom érzékeltetni a jelenséget. Ebben az animében olyan szinten van az ökörség, hogy a néző néha percekig veri a fejét az asztalba sűrű bazmegelések közepette. Ugyanakkor ha komolyra fordul a dolog, akkor az anime hangvétele is egyből komollyá válik, legyen szó drámáról van harcról. Ebből az éles ellentétből akár rossz is kisülhetne, de jelen esetben nagyon jól eltalálták, hogy mikor kell komolykodni, és mikor lehet szabadjára ereszteni a marhaságot.

A történet a jó és a rossz harcán alapul, de elég csavart és ötletet tartalmaz ahhoz, hogy élvezhető legyen. Tulajdonképpen egy shounen-fighthoz képest egészen kiváló története van. Merthogy a Soul Eater bizony egy shounen-fight, csak erősen feszegeti a műfaj határait. Először is nem csak egy főszereplője van, vagy legalábbis a rangsorban utána következő néhány karakter saját története is sokkal nagyobb hangsúlyt kapott.
Aztán a Bleach egyik gerincét, az “élő” fegyvereket is eltolták egy kicsit a Pokémon/Digimon irányba azáltal, hogy a fegyverek önmaguk is élő “emberek”, akik többnyire saját mestereik legjobb barátai.
Az is ritka jelenség, hogy a két szembenálló fél mellett megjelenik egy harmadik is, aki ugyan szintén a sötét oldalon áll, mégis megbontja a jó és a rossz sematikus harcát.
Átvezetés képpen meg kell említeni a befejezést, ami szintén formabontó a műfaj korlátain belül. Ugye mindenki emlékszik az NGE utolsó két részére? Akkora elvontságra nem kell számítani, de a végső összecsapásban vajmi kevés igazi harc van. Előtte viszont annál több.

Hiszen, ha shounen-fight, akkor harc és fejlődés. Azt kell mondjam, hogy ez az anime ezen a téren is kiemelkedőt alkot. A harcok többnyire dinamikusak, látványosak és szakkifejezéssel élve odabasznak. A karakterek fejlődése fokozatos, és ami még lényegesebb, értjük, hogy hirtelen honnan tettek olyan erőre szert.
A szereplők különböző fegyvereiből kiindulva a harcok is különbözőek lesznek, és ahogy korábban írtam, nem mindenkit a főszereplő intéz el, ezért ezek a különböző harcstílusok szinte egyformán jutnak szerephez.
Eleinte attól féltem, hogy a hülyeségekkel majd elrontják a harcokat, de nem így történt. Tulajdonképpen még az egyik visszatérő elem, Shinigami-sama tockosa se rontja el a feelinget.

Az előző felsorolásból kihagytam, de szembetűnő, hogy egy vérbeli shounen-fighthoz képest elég kevés szereplő van. Persze a főszereplők mindegyike különleges valamilyen szempontból, ahogy azt megszokhattuk.
Maka Alban és fegyvere, Soul állnak a középpontban. Makáról a végén derül ki a lényeg, ezért ezt nem fogom spoilerezni, de azt már az elenjén megtudjuk, hogy az apja nem más, mint Shinigami-sama kedvenc fegyvere, Halálkasza. Soul egy laza srác, ugyanakkor egy kifejezetten erős fegyver.
Black Star és fegyvere, Tsubaki Makáék legjobb barátai. Tsubaki különleges képessége, hogy több féle fegyverré is át tud változni, Black Starnak pedig csak egyetlen célja van: felülmúlni Istent. Nem jár túl messze tőle.
Death the Kid és fegyverei, a Thompson nővérek kicsit kilógnak a sorból. Ahogy írtam, Death Shinigami-sama fia, ehhez mért képességekkel. Liz és Patti pedig egymást is képes fegyverként használni. A sorozat egyik állandó poénforrása Death szimmetria mániája, valamint Patti idétlenkedései.
A sorrenben következő szereplők közül magát Shinigami-samát, Halálkaszát, Fraken Steint, Sidet és Cronát érdemes mindenképpen megemlíteni. Természetesen a másik oldalon is változatos szereplőkkel találkozunk, főleg Medusa és a kishin személyében.

Végül érdemes egy kicsit a csomagolással is foglalkozni.
Maradjunk annyiban, hogy nem egy megszokott gráfikával van dolgunk. Kicsit olyan álomszerű minden, mintha egy Tim Burton filmet néznénk. Ez egyrészt borzasztóan hangulatos, másrészt részben sikerült elszúrniuk a grafikával való hátbavergetést. A karakterek, főleg az arcok kidolgozása sajnos nem minden esetben sikerült.
Az animáció a harcok alatt kifejezetten szép, pörgős és látványos. Egyedül a fénylő kaszák nem illenek bele a képi világba, olyan furcsák.
Összességében a grafika és az animáció is jó és különleges lett, de az előbb említett hiányosságok néha kifejezetten zavaróak.
Ugyanakkor a zenére már nem lehet ilyen kifogás. A háttérzene nagyon jó lett, és a 2. opening illetve a 4. ending nekem kifejezetten tetszett.
A seiyuu mániások figyelmébe ajánlanám, hogy Death the Kid hangját az a Miyano Mamoru adja, aki a Yagami Light hangját is adta a Death Note-ban. Illetve mindenképpen meg kell említeni Patti hangját, Takahira Narumit, akinek valami zseniális röhögése van. XD

Mindent összevetve, a Soul Eater egy igen jó anime, egész jó történettel és egy különleges hangulattal. A vicces jelenetek egy része a normális európai emberek számára is vicces, ugyanakkor megtalálták az egyensúlyt a marhaság és a komolyság között. Kichiri Kachiri! ;)