Ghost in the Shell: Arise

Az van, kérem szépen, hogy a Production I.G egyszerűen nem tud melléfogni a Ghost in the Shellel. Persze-persze, mondhatjuk, hogy az Innocence-ben kicsit megszaladt a filozófia, bár a látvány és a hangulat nálam mindent vitt. Mondhatjuk, hogy a Solid State Society kicsit gyenge volt a Stand Alone Complex lezárásaként, de még így is hozott egy erős közepes szintet. És pont ez a lényeg.

Amikor kb. két éve bejelentették, hogy új OVA sorozat készül, kicsit szkeptikus voltam. Nem volt túl bíztató jel, hogy a karaktereket, főleg Motokót fiatalabbra vették. Mint kiderült, ez teljesen alaptalan félelem volt. Kicsit furának tűnik, hogy a háborús veterán egy huszonéves lány, de ezen kívül egyáltalán nem zavaró a dolog. Tudjuk be ezt a mai trendeknek.
Meg aztán szükség is volt a fiatalításra, hiszen a történet szerint a Section 9 megalakulásának idején járunk. (Bár csak három évvel vagyunk korábban, mint a Stand Alone Complex elején.) A történet folyamán egymás után találkozunk a főszereplőkkel, és végigkövethetjük, hogyan válnak egy csapattá. Hogy ez ne legyen baromi unalmas, arról a minőségi scifi gondoskodik. Természetesen továbbra is a ghost van a középpontban, de megint sikerült valami újat belecsempészni a történetbe. Ráadásul nem válik unalmassá! A történet pörög, folyamatos akció van, és időnként egy-egy jól elhelyezett poén dobja fel a hangulatot. Véleményem szerint a harmadik rész a leggyengébb ilyen szempontból, de még az is hozza azt a bizonyos erős közepes szintet.

Mindenképpen szólni kell az animációról. A kontrasztos árnyékolás egy kicsit melankólikus hangulatot kölcsönöz, de bealudni soha nincs időnk, mert máris történik valami akció, lövöldözés, autós üldözés. Az akciójelenetek dinamikusak és szépen meganimáltak. A karakterek ábrázolása egyszerű, de kifejező. Az Arise nem egy vizuális orgia, viszont a CGI nagyon rendben van. Sikerült elkerülniük a 2D-s és 3D-s képrészletek keveréséből származó, időnként rettenetesen csúnya képi világot.
A zene elég egyszerű. A Kanno Yoko × Origa kombóhoz szokott fülünknek elsőre kicsit furcsán hat a Cornelius pötyögős openingje, de amikor a film közben is megszólalnak ugyanazok a dallamok, akkor rájön az ember, hogy tulajdonképpen telitalálat. Nagyon jól megtámogatja a látványt, és segít a melankólikus hangulat kialakításában.

De akkor hol is helyezkedik el ez a sorozat? A mozifilmek vs. sorozat témában elég egyértelmű, hogy alternatív univerzumról beszélünk. Az Arise esetében ezt nem tudjuk így kijelenteni. Tulajdonképpen mindkét univerzumnak lehet az előzménye, hiszen időben korábban játszódik, és nem tűnnek fel benne olyan történetelemek, amik ezt kizárnák.
A megvalósítás szempontjából viszont valahol a két univerzum között vagyunk. A képi világ jobban hasonlít az első mozifilmre, a tempó viszont a sorozatot idézi. Aki szerette a tachikomákat, az imádni fogja a logicomákat. Akit idegesítettek a kék mechák, az örülhet, mert a piros színű rokonaik valamivel visszafogottabbak. Mindenesetre egyértelmű, hogy a készítők igyekeztek kicsit visszatérni a gyökerekhez, hiszen rengeteg direkt utalás van a mozifilmre.

Ha értékelni kell, akkor egy 9/10-et adok rá. Hiányzik az a katarktikus érzés, hogy ezt most azonnal újra akarom nézni, ezért csak 9. Viszont a készítők nagyon jól érezték a határokat, nem esetek túlzásokban, és minden szempontból egy izgalmas, hangulatos és látványos animét készítettek. Hűek maradtak Shirow mangájához, mégis újítottak.
Az Arise egy nagyon jól kitalált scifi. Látszik, hogy nem csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a franchise-ról, hanem valami jót akartak alkotni. Sikerült.

Ja, azt mondtam már, hogy 2015-re új egészesetés filmmel készülnek?

Hírdetés