Merész kijelentés következik, de a Continuum csak azért marad ki a Babylon 5 × Battlestar Galactica × Ghost in the Shell által határolt háromszögből, mert nem volt idő egy egész univerzumot felépíteni.
A sajtóközlemények alapján azt gondolhattuk, hogy csak egy újabb nyomozós sorozatot kapunk, ezúttal éppen időutazós köntösben, de a készítők nagyon hamar nyilvánvalóvá tették, hogy ez bizony egy nagyon intelligens scifi. Valódi science fiction, a műfaj klasszikus értelmében. Ráadásul a kiváló alapötlet után sikerült többször is új kérdéseket és nézőpontokat felvetni. Újra és újra csavarni a történeten, ezzel fenntartva az izgalmakat.
A történetvezetés zseniális. Jó a tempó, nem lesz unalmas. A írók nem rágják a szánkba a helyes megoldást. Nincs helyes megoldás. Nincs előre kijelentett alapkoncepció. Mindig csak annyit tudunk, amennyire éppen szükségünk van ahhoz, hogy a sorozat hátterében húzódó problémát egy újabb szemszögből lássuk. Olyan társadalmi és morális problémákat járunk körbe, amikkel csak a legkiválóbb művekben találkozhatunk.
De nem csak a történet zseniális. A sorozat rengeteg szereplőt mozgat, akik együtt élnek a cselekménnyel. Időnként a háttérbe vonulnak, de végig aktívan részt vesznek a szálak mozgatásában. Nehéz megjósolni, hogy egy-egy fordulópont után ki milyen irányba folytatja. Viszont a karakterfejlődés mindig indokolt, az előzmények ismeretében logikus. Nem érezzük azt, hogy a szereplők motivációját feláldoznák a történetvezetés oltárán.
A casting külön bekezdést érdemel. A színészek játéka kiváló, de ez részben annak is köszönhető, hogy jól válogattak. A megfelelő embereket találták meg a karakterekhez. Számomra az már csak hab a tortán, hogy rengeteg amerikai-kanadai sorozatból ismerős arc feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben, így lehet örülni egy-egy régebbi kedvencnek.
Nagyon fontos, hogy a szokásos sorozatos kliséket látványosan kerülték. Mondjuk ez azt is jelenti, hogy az ideálisnál kevesebbet látjuk Rachel Nichols idomait. Ami szomorú, de mire jó a Google, ugye. Kicsit félő volt ugyan, hogy lesz egy indokolatlan szerelmi szál, de végül semmiféle nyálzás nem lett belőle. Szerencsére nem vitték túlzásba a flashbackeket flashforwardokat flashbackeket (?!?) sem, aminek én kifejezetten örülök, mert nem szeretem, mikor egy-egy pár perces emlékképpel keretezik be az egész epizódot.
Az akciót is ügyesen adagolták. Végig a történet maradt túlsúlyban, de 2-3 részenként láthattunk egy-egy jól megkomponált, látványos lövöldözős, vagy éppen verekedős jelenetet. Nem is éreztem, hogy többre lenne szükség, pedig én aztán szeretem a hentelést. A CGI-on látszik az alacsony költségvetés, de szerintem ez egyáltalán nem probléma, mert nem a látványon van a hangsúly. Meg szerintem ennek is megvan a maga bája.
A lezárással kapcsolatban van egy enyhe deus ex machina érzés, de végül nem az dominál. Annak ellenére, hogy idő előtt elkaszálták, sikerült szépen befejezni a sorozatot. Ez lehet legalább a vígasz, mert a Continuumban bőven benne volt még 2-3, de ügyes ötletekkel akár több évad is. (Még ha rövid évadokról is van szó.) Ennyire jól átgondolt és tudatosan felépített cselekménnyel, tényleg irodalmi szintű scifi történettel még évekig lehetett volna mesélni.
Én minden esetre megelőlegezek egy helyet a Continuumnak a scifi klasszikusok között, mégha nem is a legfelső polcon.
Nekoblog 