Ghost in the Shell (2017)

Nem értem, hogy miért rinyál a fél internet Scarlett Johansson miatt.

Komolyan gondolja bárki is, hogy egy 100 milliós költségvetésű filmhez egy noname főszereplőt fognak választani? Kell egy név azoknak is, akik azt se tudják, hogy mi az a GitS, anime, cyberpunk, vagy hogy egyáltalán van olyan ország, hogy Japán. Rajta kívül van még kb. két olyan A-listás színésznő, aki megfelelt volna a szerepre. De ez igazából mindegy is, mert Johansson tökéletes választás volt. A kinézete és a színészi képességei miatt is.

Az a durva viszont, hogy Pilou Asbæk (Batou) és Takeshi Kitano (Aramaki) még Johanssonnál is ütősebb alakítást nyújt. Egyszerűen zseniális, ahogy megfogták a karakterek kinézetét és személyiségét is. Rajtuk kívül Ishikawa és Togusa jut még némi szerephez, illetve feltűnik még Saito és Borma, valamint természetesen Gabriel is. :)

De a legjobb az egészben az a látványvilág. És itt nem a fél várost romba döntő óriás mechák kategóriáról beszélek, mert a GitS nem erről szól. A város látképe igazán az, ami izomból üt bele a fotelbe úgy, hogy pislogni sem mersz, nehogy lemaradj valamiről. Mi jut eszedbe a vizuális orgia kifejezésről? Matrix? Avatar? Inception? Gravity? Felejtsd el! Ez lesz az új kedvenced. Valódi cyberpunk világ, annak minden csillogásával és mocskával együtt. És mindezt úgy, hogy az összes GitS feldolgozásra jellemző, melankolikus hangulatot árasztó fakóságot is sikerült megtartani.

Viszont ha film, akkor azért a történetről is illik szólni. Tegyünk tisztába egy tévhitet! Ez a film nem Oshii Mamoru ’95-ös filmjének a remake-je, hanem egy teljesen más történet. Tény, hogy annak gyakorlatilag minden emlékezetes jelenetét leforgatták, némelyiket szinte mozdulatról-mozdulatra ugyanúgy, ami hatalmas plusz pont (fanservice RULZ!). De a film sok elemet vesz a Stand Alone Complexből és az Innocence-ből, plusz hozzátesz némi eredettörténetet is. A SAC és az Arise után így egy újabb alternatív GitS univerzumot kapunk.

Az egyértelműen látszik, hogy az írók és a rendező is ismerik az alapanyagot. Nem csak egy ötsoros kivonatból dolgoztak, és a címmel próbálták meg eladni a szart, hanem odafigyeltek a részletekre, és alaposan átgondolták, hogy miből mennyit lehet változtatni. Bátran mertek hozzányúlni, és egészen jól sikerült egy már ismert jelenetfüzérre egy teljesen más filmet építeni.

Persze ha bele akarunk kötni a filmbe, akkor ezen a ponton tulajdonképpen jogos. Azzal nehéz vitázni, hogy az animék tömény filozófiai mondanivalóját kissé megszűrték, és egy már ezerszer megénekelt, mára már klisének számító szálat helyeztek a középpontba. A kérdés csak az, hogy van-e értelme ezen pörögni. A film ugyanis minden más terülten nagyon erős. Hihetetlenül látványos, hangulatos, összeszedett és jó ritmusú. A történet sem gyenge, inkább csak közepes, és még így is nagyságrendekkel több mondanivaló van benne, mint egy átlagos blockbusterben. Mondjuk úgy könnyű, hogy volt honnan lentebb adni.

Folytatást akarok. És tachikomákat!

Hírdetés