Avagy Stargate Universe light
Kevesebb szereplő, 15 évaddal kevesebb előzmény, kevésbé grandiózus történetvezetés. Ennyi kellett, hogy sikerüljön az, ami részben a Universe bukását okozta. És működik. Mit működik, egyenesen zseniális!
Brad Wright már a Csillagkapuban is az időutazós részek nagymestere volt, de most egészen újat húzott. Az elmúlt években több sorozat is igen magasra tette a lécet a témában, de Wrightnak sikerült egy olyat csavarni az alapfelálláson, amitől a Travelers már önmagában kilóg a sorból. Pedig az időutazás szinte már csak körítés a félig-meddig slice of life epizódok közben, hiszen a sorozat egyik alapvetése, hogy a szereplőknek élniük kell a hétköznapi életüket.
Ha a Universe-ben zavart a sok karakterdráma, akkor is adj egy esélyt a Travelersnek! Most fogod csak igazán érezni, hogy mennyire nem volt rossz az ötlet már akkor sem, csak sajnos olyan környezetben nem működött. Szerencsére az írók érezték a határt, és felesleges szerelmi szálakba meg mesterségesen generált problémákba nem mentek bele. Illetve ki kell emelni a castingot, mert zseniális érzékkel válogatták ki a színészeket a főszerepekre.
Apropó színészek, Jennifer Spence ugyan csak visszatérő szereplőt alakít, de már önmagában miatta megéri nézni a sorozatot. Minden megmozdulása zseniális. Meg amiatt a féltucat Csillagkapus színész miatt is, akik többé-kevésbé fontos szerepekben tűnnek fel. Amanda Tapping pedig nemcsak szerepel, hanem az epizódok harmadát rendezte is.
De a Travelers nem csak a Stargate nosztalgia miatt jó. Pont az az érdekes benne, hogy tökéletesen együtt tud működni a világmegmentős scifi és a szereplők küszködése a hétköznapi problémákkal. Észre sem veszed, és megkedvelted a karaktereket. Mindez CGI orgia nélkül, meglehetősen földhözragadt megoldásokkal.
A történet lassan indul és lassan építkezik, de epizódról epizódra egyre jobban magába szív. Izgalmas, vicces, időnként akciódús, és végig természetesen könnyed. Nagyon nagy kár, hogy csak három évadot kapott, de a Netflix legalább a korrekt lezárásra lehetőséget adott. Hiányérzetünk csak amiatt lehet, hogy el kellett búcsúznunk a szereplőktől.
Nekoblog 