Stargate Universe

Hogy lehet egy sorozat egyszerre nagyon jó és nagyon rossz?

Amikor megjelentek az első hírek, hogy újabb Stargate spin-off indul, óriási volt a lelkesedés. Az SG-1-nek ugyan vége lett, de alakulni látszott egy DVD-film sorozat, az Atlantis pedig jobb volt, mint valaha. Aztán jöttek a sajtóközlemények a történetről és a színészekről, és megjelentek az első kételyek. Ilyet már láttunk (BSG), túl fiatalok a színészek, nem kell a szappanopera, stb. Az igazi fikacunami viszont akkor indult el, amikor végigszenvedtük az első évad első felét úgy, hogy tulajdonképpen semmi nem történt.

A rajongók nagy része kijelentette, hogy a Universe rossz. Pedig nem volt rossz, csak más. Nagyon más. Elsőre persze vontatottnak tűnt. Túl lassan haladt a történet. Nem voltak igazán szerethető karakterek. Alig használták a kaput. Amikor igen, akkor se történt semmi izgalmas. Nem kérdés, hogy a producerek túl nagyot akartak ugrani, de nem jól futottak neki. A vége orbitális pofára esés lett. Az egész sorozatot többször végignézve viszont már látszik, hogy valójában nem az ötlettel, hanem csak a megvalósítással voltak gondok.

Persze az sem könnyítette meg a producerek dolgát, hogy közben az Atlantis és a DVD-filmek folytatása is lekerült a napirendről az MGM csődje miatt. Egyik napról a másikra már nem csak valami teljesen újat kellett volna csinálni, hanem a régit is folytatni valamilyen formában. A második évadot így végigkísérte egy olyan történetszál is, amire semmi szükség nem lett volna, a Universe-nek viszont csak ártott. A sorozat elején jó lett volna egy kicsit több direkt utalás az előzményekre, később viszont már kifejezetten zavaró volt a sok kőhasználat és a földi szálak. A végén a McKay-Woolsey rész például egészen rosszra sikerült, pedig mennyire szerettük volna McKay-t valahogy bevonni a történetbe.

Ezek után akkor mégis mitől volt jó? Sőt, nagyon jó? Amikor végre túljutottunk a karakterépítésen, és éppen a földi dolgokkal sem kellett foglalkozni, akkor a Universe csodát tett. A második évadban három többrészes csúcspont is volt, ami ugyan pusztán a mennyiséget nézve kevésnek tűnik, de a minőség azonnal a scifi történelem legfelső polcára teszi az egész történetet.

Ráadásul így utólag azt lehet mondani, hogy a néhány kivételtől eltekintve a többi rész sem volt rossz, inkább egy erős közepes. Én személy szerint élveztem az első néhány részt, amikor a túlélésért küzdöttek. A Destiny ostromának felvezetése is kiváló volt.  A második évadot pedig könnyedén elvitte a hátán az a hat-nyolc rész, amiről az előző bekezdésben szó volt.

Mindeközben a Universe egy jelentős szelettel bővítette az Ősök mitológiáját, ami egyszerre mutat a múltba és a jövőbe is. A Goa’uld és a Wraith után egészen másfajta utak nyíltak meg, amire rengeteg évadot fel lehetett volna húzni. Egy ilyen történet eleinte nem állta volna meg a helyét, de 12 év felfedezés, tudás és technológia gyűjtés után szükség volt arra, hogy az imádott, de már többször ismétlődő sablonok után valami újat lássunk.

Kaptunk néhány látványos díszletet is. Szerintem a kapu terem semmivel sem lett kevésbé ikonikus, mint a Parancsnokság vagy Atlantisz hasonló funkciójú terei. A Destiny hídja pedig egyszerűen csodálatos. Aztán ott van a kino, ami nemcsak menő, hanem egészen új lehetőségeket adott hozzá a történetmeséléshez. Gondoljunk csak a Time című részre. És persze maga a kapu, ami ötvözi a Tejút és a Pegazus kapuk látványvilágát, de a kinézete mégis egyedi. Több epizódban is voltak olyan jelenetek, amikor a semmi közepén egyszer csak forogni és világítani kezdett, igazi menő scifi hangulatot teremtve. (A mai napig álmom egy ilyen animált háttérkép.)

És azt kell mondani, hogy a végére csak sikerült közel egy tucat új, szerethető karaktert is kitermelni. Mikor vége lett a Rush-Young csörtének, hirtelen lett még egy Jackson-O’Neill vagy McKay-Sheppard szintű párosunk. Eli lendületből berúgta magát a Carter-McKay klubba. A Park-Volker-Brody trió pedig felemelkedett a legkedveltebb mellékszereplők közé.

Összegezve azt ki lehet jelenteni, hogy a Universe akkor volt a legjobb, amikor nem akart minden problémát egyedül megoldani, csak a saját történetével foglalkozni. Most, hogy jön az Origins, legalább némi esély van a folytatásra. Addig is van idő bepótolni, még egy esélyt adni, vagy újra végignézni a Universe-t. :)

Reklámok

Stargate Universe” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. hát igen, tény hogy én is csak SG rajonjóként, vagy SG hiány pótlóként tudtam végig nézni, az alap sztori nem lett volna rossz, csak elszúrták nagyon, hiszem hogy az egész SG-ben több van, mint amit eddig láttunk, bármelyik galaxy-sról lehetne még egy sztori, vagy akár az ősökről… Azért reménykedem, hogy még lesz valami, én azt sem bánnám ha leg. könyvben folytatnák..

Beleszólnék

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s