Igazából én nem szeretem a fantasy-t. Valahogy nem jön be ez az egész világ. Ritkán nézek fantasy filmeket, és általában akkor is csalódok. De mivel most olyan nagy a hype az új SW film kapcsán, gondoltam, hogy bepótolom a lemaradásomat, és végre megnézem az eredeti trilógiát is.
Az előzmény trilógia minden részét láttam moziban. Nem túlzottan érdekeltek már akkor sem, de akkoriban voltam gimnazista, és a nagy blockbusterekre sokszor mentünk csoportosan. Most, hogy újra megnéztem, azt kell mondanom, hogy egy erős közepes szintet hoz az egész. Az első rész elég lassú, meg ez a sivatagos téma nem valami látványos, viszont Jar Jar idétlenkedése nekem kifejezetten bejött. A második részben borzasztó idegesítő a sok nyál, de van egy-két tisztességes akció jelenet. A harmadik rész a legjobb közülük. Addigra már a sztori is összeáll, a vége meg egészen ütősre sikerült. Összességében nem volt rossz, a színészek, a történet és a látvány is rendben van, de valahogy nem éreztem azt az átütő erőt. Csak a legvégén.
Másnap eljött az alkalom, végre látom a negyedik részt… De most komolyan, ki volt, aki ezt így, ebben a formában komolyan gondolta? A leggányabb B kategóriás, exploitation filmek szoktak ennyire nevetségesen szarok lenni. Nem az alaptörténetről beszélek. Azt már azóta is számtalanszor megénekelték, kb. ennyi van benne. Na de a forgatókönyv? A történet vontatott, teli van plot hole-okkal. Obi-Wan? WTF?! Gondolt egyet, és meghalt? Mitől? Miért?
De ennél is durvább a színészek játéka. Én értem, hogy 40 évvel ezelőtt baromi nehéz lehetett elképzelni azt, amit utólag CG-vel rajzolnak meg, de a rendezőnek nem tűnt fel, hogy a színészek röhelyesen hadonásznak a fegyverekkel? Mindezt sikerült azzal megfejelni, hogy képesek perceken keresztül lőni úgy az álló célpontokra, hogy senkit se találnak el. Ezek mind olyan hibák, amiket nem lehet annyival elintézni, hogy régi a film. Arról van szó, hogy George Lucasnak volt egy nagyon jó ötlete, de béna volt, és nem tudta rendesen megvalósítani. Rengeteg munkát tett bele a vizuális effektekbe, amik kétség kívül nagyon jól sikerültek, még mai szemmel is. De közben nem figyelt oda olyan alapvető dolgokra, mint a történetvezetés, a karakterépítés vagy az élethűség. A film nagyrésze olyan volt, mint egy nagyon amatőr színdarab.
Ráadásul így, hogy előbb láttam az előzményt, még feltűnőbbek voltak az ellentmondások, amiket nem hogy nem sikerült elsimítani, de még újakat is generáltak. Persze, utólag nehéz, csak akkor az előzményben nem kellett volna ugyanazokat a karaktereket viszonylag jól felépíteni. A harmadik résznek úgy lett vége, hogy Vadertől összecsinálod magad, aztán jött a negyedik rész, amiben konkrétan semmivel sem demonstrálta az erejét vagy a kegyetlenségét. Obi-Wan volt a Jedi, aki sorra hentelte le a gonoszokat, köztük Anakint is, aztán jött az a szánalmas “kardpárbaj”, ahol végig egy helyben álltak, összesen kettőt hadonásztak, aztán Obi-Wan elszublimált.
Azért lesz csak pozitívabb vége ennek a postnak, mert az ötödik és a hatodik rész nagyságrendekkel jobb lett, mint a negyedik. Ettől se vágtam magam hanyatt, de itt-ott még élvezhetőek is voltak. Megint elhittem Darth Vaderről, hogy félelmetes. Lett végre történetvezetés is, a szereplőket is nagyjából helyre tették, és ami talán a legfontosabb, végre eltalálták egymást a puskákkal! Tulajdonképpen ha a negyedik rész is legalább olyan jó lett volna, mint ezek, akkor érteném ezt a több évtizedes hype-ot.
Minden esetre a hetedik részt most már biztosan nem fogom megnézni moziban.
Nekoblog 
Én szeretem a Csillagok Háborúja filmeket, de az engem is zavar, hogy a film elején Kenobi azt mondja; “ilyen pontosan csak a rohamosztagosok céloznak”, pedig még a droidokat sem tudják eltalálni. A birodalmiakat néha lelövik, de a felújított változatban még kicsit meg is vágták ezeket a jeleneteket. Ami viszont pozitívumként említhető még az a zene, szerintem ennek vannak a legjobb filmzenéi.